ELÖLJÁRÓ BESZÉD
(a szerz? a maga mentségére)
Minden történésnek oka van. Az ok lehet szükségszer? vagy véletlen, s?t, ami egy szempontból szükségszer?, más megközelítésben lehet véletlen is.
Robespierre korai halála történelmileg determinált volt, élettanilag viszont véletlen, hogy a testét elválasztották a fejét?l. Lenin viszonylag korán halt meg, de ezt történelmileg nem nevezhetjük szükségszer?nek. Fizikai állapotából viszont szükségszer?en következett elmúlása, annak sajnálatos (és talán szükségszer?) következményeivel együtt.
Aminek nem tudjuk az okát, arra a fejl?dés során – a történelem tanulsága szerint – el?bb-utóbb rájövünk. Amit sohasem fogunk megérteni, az a csoda. Ebben hiszünk vagy nem. Tercier non datur. Aki hisz a túlvilágban és annak mesterében, nem kételkedhetik egy csodaszer? feltámadásban, hiszen ha az ég ura hat nap alatt meg tudta teremteni szuperbonyolult világunkat, annak nem jelenthet gondot egy „csodálatos” feltámadás el?idézése.
Jelen dolgozat születése körül több ok is bábáskodott. Süld?korú kislányom kezébe került Freud „Álomfejtés” cím? munkája, és arra kért, hogy jegyezzem fel, mir?l álmodtam éjjel. Kórházban voltam, reggelente sok id?m volt, és az álmok csak hajnalban élnek még viszonylag élesen. Leírtam a következ? álmomat. Egy könyvkiadó megrendelt t?lem egy könyvet az emlékm?vekr?l, és elkészítéséhez technikai segítséget (számítógépet) ígért. Tudniillik én 75 éves koromig nem barátkoztam meg ezzel az „új” találmánnyal.
Ez lesz a második ok. Lábadozásom alatt mindenre ráértem. Olvasni nem volt türelmem, és itt volt a „fajulva tengés, olcsó id?nek hasztalan soka”, amelyet azzal ütöttem agyon, hogy – természetesen baráti segítséggel – elkezdtem ismerkedni a számítógéppel. A két ok összekapcsolódott.
A gép segítségével kezdtem foglalkozni az emlékm?vekkel, anélkül, hogy az álombeli kiadó egyszer is eszembe jutott volna.
A betegen töltött id? kellemesen telt el. Nem állíthatom, hogy más haszna is volt a munkámnak, err?l az olvasó – ha egyáltalán lesz ilyen – könnyen meggy?z?dhet.