ELS? (ÁRPÁDHÁZI) ANDRÁSTÓL ADAI RÁKOSI (ROZENSTEIN) MÁTYÁSIG
A kezem ügyében lév? szótárak és könyvtáram persze nem vetekszik se a British, se a Széchenyi állományával, csak egy–két polcot foglal el és ott sem katonás (decimál) rendben sorakoznak a könyvek, amelyeket hozzájuk ragadt porhüvelyük védi végs? elmúlás ellen, olyannyira, hogy a molyok undorodva fordulnak el t?lük, alig tartalmaznak utalást az emigráció és a kivándorlás jelentésének különbségére. Egyedül a magyar-német szótár jelöli a kivándorlást az emigrációtól eltér? szóval, a magyar tükörszavával, AUSWANDEWRUNG-gal, pedig a két szó más-más tartalmat hordoz.
A szótár a nyelv odavetett skicce, még akkor is, ha, például, a nagy angol szótár 7.000.000 szót tartalmaz, és nincs él? angol, aki ennyi szót tudna, akkor is csak vázlat. Én olyan vagyok – barátaim nevetnek is rajtam –, hogy szeretek szótárt olvasni. Olyan vagyok, mint az impotens szexológus: érdekl?dök az idegen nyelvek iránt, de nem beszélem ?ket, s?t még nézegetem is, a szótárakat is a pornófilmek megfelel?iként.
Minden valamirevaló tanulmány vagy jelentés a tárgy meghatározásával kezd?dik. Swift is ezt csúfolta ki, amikor leírja, hogy a liliputi szakért?k definiálják körültekint? alapossággal az emberhegy zsebében talált egyszer? tárgyakat: zsebkend?, bicska, stb., ezért nem kezdem meghatározni a téma tartalmát és, in medias res, a tárgyra térek.