A címben szerepl? idegen szó a nép tudatában él? lengyel-magyar barátságra utal, annak makaróni nyelv? parafrázisa. A rigmus magyarul így hangzik:
Lengyel-magyar két jó barát,
Együtt harcol, s issza borát.
Ez azt bizonyítja, hogy a nép emlékezete antropomorf, olyan, mint az emberé. Egy-két fellobbanó, érzelemmel teli pillanat mélyebb nyomot hagy az emlékezetben, mint egy törvényes, 800 évet átölel? kapcsolat. A magyar-lengyel kapcsolatok alkalomszer?ek voltak. Magyarország két királyt adott a lengyeleknek: Nagy Lajos (1370-1382) és Báthory István (1576-1586), három királyért cserébe: 2db Ulászló (1440-1444 és 1490-1516), és 1 db Lajos (1516-1526). A cserekirályn?k számtalanul voltak. A leghíresebb Nagy Lajos lánya, Hedvig, akit Jagelló litván fejedelem elvett feleségül, és nászajándékba kapta egész Lengyelországot. Így lett a lengyel királyság – ezt kevesen tudják – a középkori Európa legnagyobb terület? országa. Igaz, hogy a pogány Jagellónak meg kellett ezért keresztelkednie. Mondhatta IV. Henrik francia királyt preplagizálva: „Krakkó megér egy misét”.
Hedviget a mai napig szentként tisztelik. Sírjához kívánságcédulákat tesznek, mint Jeruzsálemben a Nyugati (Sirató) fal fugáiba. Ottjártamkor találtam egy cetlit: „Add meg Jadwiga, hogy holnap pol. gazdból jelest kapjak” Ez 1964-ben volt.
A 48-49-es szabadságharcnak sok neves (Bem, Dembinszki), és sok névtelen lengyel résztvev?je is volt. Jelent?s szerepük volt abban, hogy az orosz cár kisegítette Ausztriát a slamasztikából, annak ellenére, hogy érdekében állt a Habsburg-birodalom meggyengítése, tekintettel a közös balkáni aspirációjukra. Félt attól, hogy egy forradalomban fogant állam rossz hatással lenne lengyel alattvalóira.
A magyar-horvát kapcsolatok XI. század végét?l kezdve, amikor a magyar királyok elfoglalták Horvátországot, egészen a trianoni békeszerz?désig fennálltak, közös államban éltek. A kapcsolat harmonikus volt, egy kis konfliktustól eltekintve. Ilyen a legjobb házasságban is el?fordul, pláne, ha a sógor szítja a veszekedést.